Március 29-én a 2.c osztályfőnöke – Villandné Pintér Judit – bemutató órát tartott szövegértés – szövegalkotás témakörben, amely a TÁMOP, „A” típusú oktatási programjának Beszéd – VIII. 3-as modulján alapult.
Az óra célja szókincsbővítés, együttműködő készség alakítása, kommunikációs készségfejlesztés, olvasástechnika-, szövegelemzés gyakorlása, nyelvtan és helyesírás gyakorlása volt.(Modulkapcsolódási pont: beszédművelés, szókincsfejlesztés)
Az óra bevezető része frontális formában zajlott, bár a gyerekek már csoportokba rendeződve foglalták el helyüket.
Ebben a szakaszban az osztály az előző órákon tanultakat elevenítette fel, illetve az óra menetével ismerkedett.
Az óra fő részében először a tanító ismertette az olvasmányt. (A három kismalac és a farkas)
Ezután a gyerekek is elolvasták a szöveget, majd az ismeretlen szavakat beszélték meg.
A következők szakaszban a csoportok az előre – borítékokban – kiosztott feladatokat olvasták el, értelmezték, majd oldották meg. Ehhez a csapatok egy időkeretet kaptak.
A feladatok a következőek voltak:
„H” csoport: – Események időrendbe állítása vázlatpontok alapján
„Á” csoport: – A mese szereplőinek kikeresése szókártyákból
„Z” csoport: – Egy meserészlet szavait kellett időrendbe helyezni
„A” csoport: – Mondatokba nem illő szavak kiválasztása
„K” csoport: – Mondatok kiegészítése a szöveg segítségével
A csoportokról:
Minden hét elején – a hetet indító beszélgető kör során – a gyerekek tanulócsoportjait sorsolás útján szervezik. Így véletlenszerűen alakulnak ki gyengébb, erősebb vagy éppen átlagos csoportok. A tanító néni ennek megfelelően szervezi a feladatok kiosztását. A jó feladatok megoldásával a gyerekek pontokat szereznek, amelyeket a hét utolsó napján összegeznek. A győztes csapat tagjai egy-egy ötössel gazdagodnak. A gyerekek választhatnak, hogy ezt az érdemjegyet nyelvtan, vagy olvasás tantárgyhoz írják be nekik. A pontszámok alapján a csoportok tudják, hogy teljesítettek a héten. (Persze ezt alátámasztják a pénteki értékelő megbeszélések is.) Az egyéni értékelést a győztes csoport tagjai úgy végzik el, hogy a csoportjuk legtevékenyebb tagjának ajánlják fel hétvégére az osztály kabalaállatkáját, Dr. Hertelendit a medvét.
Persze a magyar órákon a gyerekek nem csak csoportban dolgoznak, hanem egyénileg is és a számonkérés is gyakran egyéni módon történik.
Ezeknek a módszereknek a megfelelő keverése, variálása teremti meg azt az egészséges egyensúlyt, amelyben a gyerek érzi egyéni képességeit, de ugyanakkor képes lesz megtanulni a csoportban való együttműködést is.
A modulokba rendezett és feldolgozásra kerülő témák több óra anyagát képezik, ezért ehhez a témához szerveződik maga a tanulás környezet is.
Jelen esetben a modul témája a család – a lakóhely. Ezért adják ki a csoport betűjelei a házak mozaik szót.
A csoportmunka során a gyerekeket manuálisan is foglalkoztatják, amikor ollóval, papírral, ragasztóval, csomagolópapír segítségével készítik el reprezentációjukat.
Az óra fő részének utolsó szakaszában a gyerekek az így elkészített táblaképet viszik ki és ismertetik társaik előtt, majd azt az osztály közösen ellenőrzi.
A befejező részben a tanítónő értékeli az órai munkát és ismerteti a házi feladatot.
A tanítási óra után megrendezett tanári konzultáción elhangzottakat tömören összefoglalom:
A tanító pedagógus tapasztalata erről a módszerről a következő:
A modulok miatt nagyon sokrétű a feladat, amely komoly felkészülést és háttérmunkát igényel. Hétfőtől péntekig össze kell álljon egy kép az adott témakörben, miközben a részfeladatokkal is végezniük kell.
Mivel a kompetencia követelményeit négy év alatt kell teljesíteni, a haladási tempót a tanító határozza meg. Viszont a négy éven belül nehéz mihez igazodni. Segítség lehetne a pedagógusok számára egy útmutató a feldolgozandó témákhoz. Most év közben szinte napról napra változtatniuk kell a terveken.
Segítség lenne továbbra, ha létezne egy szöveglista, amelyből választhatnak a modulokhoz. A rendelhető tankönyvek közül két ismeretterjesztő könyvet választottak ugyan, de ezek nem elégítik ki teljesen az elvárásokat.
Ezen kívül ecsetelte a már említett csoportválasztási módszert és az értékelést.
Beszélt még arról is, hogy egyenlőre nem jelöl ki csoportfelelősöket, mivel a gyerekekben még nem alakult ki megfelelően a felelősség megosztás tudata. Most csak egy-egy szóvivő van a csapatokban. Úgy látja, hogy a gyengébb képességű tanulók jól teljesítenek, de az erősebbek közül van aki elviszi a csoportot.
A kollégák hozzászólásaiból a következő szűrhető le:
Az órát pörgősnek, tartalmasnak látták. Megfelelő volt a frontális és a csoportmunka aránya. A gyerekek aktívak voltak és nagytöbbségük élvezte a tanítást. Közreműködőek és a feladatokat jól oldották meg.
Voltak ugyan, akik megpróbáltak a csoport mögé bújni, de a kolléganő őket is feladathelyzetbe tudta hozni. Figyelem fenntartás egész óra alatt jól működött.
Nem csak a gyerekek, de a megfigyelőtanárok is jól érezték magukat.
Véleményük magáról a programról – és általában az új kezdeményezésekről -, hogy legjobb, ha szerves fejlődés eredménye képen jönnek létre, nem pedig felsőszintű rendeletek alapján.
Fontos, hogy a pedagógus aki alkalmazza az új módszert magáénak érezze azt, ő válassza. Ebbe rendkívül nagy szerepe van a személyiségének és az eddigi tapasztalatoknak. (Ezért nehezebb egy idősebb tanerőnek elfogadni az új módszereket.)
Fontos lenne továbbá az is, hogy egy-egy ilyen kezdeményezés ne haljon el a felső tagozatba lépéssel, hanem ott is ezek az osztályok ilyen módszerekkel tanulhassanak tovább. Jó volna megnyújtani a kifutási időt nyolcadikig, vagy egészen a középiskola végéig.
Emellett a siker eléréséhez szükséges a komplexitás, ami felsőben megszűnik. De sokszor az is kevés lenne hozzá, ha a teljes komplexitás az együttműködő szülői háttér hiányzik.
Végül, hagy fűzzem ide szubjektív véleményemet:
Én az óra levezetését nagyon alaposnak, jól szervezettnek találtam.
Úgy érzem, a gyerekeknek szükségük van az ilyen tevékenykedtető, érdekes, élményekkel teli órákra, ahol az igazi élményt nem a különböző magas nívójú tanári segédeszközök adják, hanem az együttműködés öröme. (Tanár-diák és diák-diák.)
A bemutató óra második részét – a tanári konzultációt -, szintén nagyon hasznosnak tartom, mivel konkrét szakmai dolgokról történt eszmecsere. Ez pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy az iskola fejlődjön, képes legyen válaszolni ennek a változókornak a kihívásaira.
Szamosfalvi Attila
Copyright © Gubányi Károly Általános Iskola