Június 17-én  a Szabadság téri telephely diákjai tanítóik vezetésével megnyitották és birtokba vették a Gerje-forrás 1500 méteres tanösvény hálózatát. (A tanösvény útvonalainak jelzései az elmúlt napokban kerültek felfestésre.)

A Gerje mentén kialakított tanösvény három jelentős életközösség tagjait igyekszik bemutatni, amelyek könnyen kapcsolhatók az alsós környezetismeret tananyagához.
A kék T -vel jelölt vízparti életközösség, a piros T-vel jelölt erdei életközösség és a zöld T-vel jelölt mezei életközösségébe pillanthat a figyelmes túrázó.

A tanösvények a Gerje játszótér mellett található Öko-házhoz vezetnek, amelyben egy kiállítás mutatja be az itt élő állatokat.

Az osztályoknak négy feladatellátási helyet kellett megkeresniük amelyek az útvonalakon és az Öko-házban lettek kialakítva.

A kéken különböző a természettel kapcsolatos logikai és ismeretfejlesztő játékokat kellett megoldaniuk.

A piros útvonalon az erdőben található nyomokat, állatokra jellemző jeleket kellett felismerniük.

A zöld úton vezetés mellett kellett állatokat -preparátumokat – észrevenniük és megnevezniük.

Az ökoházban a vízpart élővilágáról esett szó és kipróbálhatták milyen lehet hódvárat építeni. (Ráadásul még egy élő sünnel és axolottal is megismerkedhettek.)

Felnőttnek gyereknek érdekes, izgalmas és hasznos élmény volt bejárni a tanösvényt.
Külön öröm hogy a feladatellátási helyeken az iskola felsős szakkörösei várták a kicsiket, megtartották a tájékoztatót, irányították az alsósokat a feladatok végrehajtásában. (Büszkék lehetünk rájuk, mert nagyon felkészültek, illedelmesek és segítőkészek voltak. )

Az ökoházban Zábráczki Ágnes és lánya Anna fogadta az osztályokat. Ők beszéltek a vizes élőhelyek világáról és segítettek a gyerekeknek a hódvár építésben. Nagyon köszönjük az önkéntes segítséget a programban és a program előkészítésében. Ági – ötödikes fia Ákos segítségével – oroszlánrészt vállalt a jelzések kifestésében! Hálás köszönet!

Ennek a „tanítás nélküli” napnak rengeteg pozitív tapasztalata volt:
– játékos formában, élménydús környezetben, kint a természetben sok új dolgot lehet tanulni.
– az alsós gyerekek általában nagyon tájékozottak a természettel kapcsolatos témakörökben. Az első osztályosok is sok olyan dolgot tudnak, ismernek amik csak később – akár felsőben -kerülnek be a tananyagba.
– a felsősök nagyon szívesen és örömmel vesznek részt olyan iskolai programokban, ahol a kisebbek – és a tanítóik – felé bizonyíthatják egy-egy témakörben való jártasságukat.
– a tanárok számára is lehet kikapcsolódás, feltöltődés egy ilyen élmény alapú erdei iskolai nap.
– az ilyen programok olyan élményeket szerezhetnek az résztvevők számára, amelyek egy életre elkötelezik őket a természet szeretete és a környezet védelme mellett.

Szamosfalvi Attila

A tanév utolsó hetében került megrendezésre a Diákönkormányzat napja. Az idei évben is vegyes csapatok versenyeztek egymással. Minden csapatban minden évfolyamról voltak résztvevők, és ezért az egyes állomáshelyeken teljesítendő kihívások is úgy voltak összeállítva, hogy minden korosztály kapjon testhezálló feladatot.
A kilenc állomáson kivételesen nem a Diákönkormányzat tagjai, hanem pedagógusaik várták a tanulókat azzal a céllal, hogy mindenki jól érezhesse magát! Ezúton is köszönet a pedagógus kollégáknak a rugalmasságukért! A változatos feladatokat a gyerekek segítségével válogattuk össze. Volt köztük például ügyességi és olyan feladat is, ahol a gyerekek ismereteire is szükség volt. Például a „Gubányi-totó” – ami az iskolánkról és a névadónkról szólt, és adott új ismereteket vagy éppen felelevenítette a régebbi tudást. A kellemes időre való tekintettel „vizes feladatot” is beillesztettünk az állomások közé, ami frissítő volt a nagy melegben. Mindenki nagyon várta azt az állomáshelyet is, ahol a feladatot egy finom jégkrém elfogyasztása közben lehetett elvégezni.
Egy szó mint száz: a gyerekek visszajelzései és a sok mosolygós arc azt jelentette számunkra, hogy idén is jól sikerült az iskolai DÖK programsorozatának utolsó állomása. Jövőre újra ugyanitt! A Diákönkormányzat nevében mindenkinek tartalmas nyarat, élményeket és jó pihenést kívánok!

Puskás László Péter

2026. március 24-én vette kezdetét a Határtalanul program keretében megszervezett erdélyi utunk. Hajnalban álmosan, de annál izgatottabban szálltunk fel a buszra. Kirándulásunk első állomása Arad volt, ahol megkoszorúztuk az aradi vértanúk emlékművét. Itt csatlakozott hozzánk idegenvezetőnk, aki mindig részletes beszámolót tartott az utunkba kerülő városok történelmi, földrajzi múltjáról. Ezután érkeztünk Dévára, ahol megmásztuk a várat és elszavaltuk Kőmíves Kelemenné balladáját. A nap végén megnéztük Vajdahunyad várát, a Hunyadi család ősi fészkét, így kicsit közelebb kerülhettünk Hunyadi Mátyáshoz és családjához. Gyönyörű tájakon haladtunk keresztül, amíg megérkeztünk szállásunkra, Székelyszentlélekre. A Becsali panzióban meleg vacsorával vártak minket.

Másnap bőséges reggelivel indult a nap, majd látogatást tettünk a helyi iskolába. Ezt követően kürtőskalácsot sütöttünk Szentegyházán, amit jóízűen fogyasztottunk el. Innen traktorral folytattuk az utunkat a Hargitára. Fent megpihentünk egy vendégházban, a vállalkozó szelleműek pedig felmászhattak az 1801 méter magas csúcsra is.

A harmadik napon ellátogattunk Székelyudvarhelyre, onnan pedig Segesvárra, ahol láthattuk Petőfi eltűnésének helyszínét és Drakula szülőházát. Következő úticélunk Korond volt, ahol kézműves alkotások közül vásárolhattunk és egy sóvágót is megnéztünk. Itt különféle, sóból készült termékeket vehettünk.

Utolsó nap pedig a Tordai Sóbányát tekintettük meg, ahol megismerhettük keletkezésének történetét és a sókitermelés rejtelmeit, majd nekivágtunk a hazafele tartó útnak.

Végül élményekben gazdagon, új barátokkal tértünk haza. Mindenhol szeretettel fogadtak minket, ezért sosem felejtjük el Erdélyt és az ott élő magyarokat. Hiszen mindannyian egy vérből valók vagyunk.

Bodor Enikő, 7.e osztály