2026. szeptember 22-én és 23-án a Széchenyi telephely 4 osztálya vett részt az ÉLD+ programokon.

A budapesti újpesti öbölben a Központi Sport- és Ifjúsági Egyesület kajak-kenu szakosztályának Duna-parti telephelyén vettünk részt a Lapátos Vízi Tesiórán. A program keretében a gyerekek biztonságos, vezetett környezetben próbálhatták ki a sárkányhajózást. Minden tanulónk a mentőmellény felvétele után elsajátította az alapvető evezéstechnikát, a helyes testtartást, és megismerték a vízen való közlekedés legfontosabb szabályait.

A Lapátos Vízi Tesióra egyszerre élményalapú testnevelés, természetközeli kikapcsolódás és sportos önismereti kaland. Nagyszerű volt látni, hogy az evezés mellett a csapatok mennyire élvezték a jó levegőn és szikrázó őszi napsütésben a közös feladatokat, a hajók vízrebocsátását és kiemelését is. Az élményszerzés, a közösségépítés, a kikapcsolódás, a sport és az új felfedezések kéz a kézben jártak. A program végén a mosolygós, de kissé fáradt kipirult arcok és a csillogó szemek bizonyították, hogy diákjaink számára remek élmény volt ez a nap.

Iskolánkban hagyomány, hogy az első osztályosokat ünnepélyes keretek között igazi gubányis diákokká avatjuk. Az idei 2026/2027-es tanévben szeptember 16-án került sor erre a rendezvényre a Széchenyi úti telephelyen. A kiscsibék szárnyaikat próbálgatva teljesítették a feladatokat, melyeket a második osztályos tanulók állítottak össze. A nagyobbak dallal, mesével, verssel készültek, amit nagy érdeklődéssel figyeltek a kicsik, majd egy játékos dalocskát tanulva mozgatták meg a csibéket. Kisdiákjaink nem okoztak csalódást, az ének, rajz és az ügyességi játékok terén is helytálltak. A próbatételek végeztével esküt kellett fogadni, melyet mindenki hangos szóval és egyetértéssel el is fogadott. Az avatás végén a kiscsibék már teljes jogú gubányisként kapták meg „csibés” jelvényeiket, ajándékaikat. A vidám délutánt az elmaradhatatlan közös csibetánc zárta. Kívánjuk, hogy az előttük álló nyolc esztendő nagyon tartalmas és szép emlékekkel teljen el számukra.

Kardulecz Mihályné

Fájdalommal, mégis mély szeretettel búcsúzunk Kispál Károlyné Zsuzsika nénitől, aki 90 esztendőt élt meg olyan méltósággal és szelídséggel, amelyre mindannyian vágyunk idős korunkra. Nemrég kapta meg Rubindiplomáját — egy élet munkájának ragyogó, méltó koronáját. Zsuzsika néni mindig kedves volt, mosolygós, mindenkihez volt egy jó szava. Törékeny, légies jelenség volt, mintha egy tündér lépdelt volna közöttünk: csendesen, finoman, mégis hatalmas szeretettel. Aki találkozott vele, érezte azt a finom kedvességet, amit magából árasztott. Hivatását nagyon szerette és osztotta meg szeretett férjével is, akivel a pilisi általános iskolában dolgoztak hosszú éveken át. Szép, ritka harmónia volt az övék: két ember, akik nemcsak az életben, hanem a munkában is egymás társai voltak. Férje már korábban elment, és most úgy érezzük, Zsuzsika néni végre újra mellé lépett, oda, ahol a szeretetük tovább él. Emlékét megőrizzük a mosolyokban, amelyeket tőle tanultunk, a kedvességben, amelyet továbbadunk, és abban a csendes, szelíd fényben, amelyet ránk hagyott. Nyugodjon békében, és legyen könnyű számára a föld.