Egy óvodás, bekerülve az iskolába, már az első napokban elkezdi tanulni először csak a betűelemeket, majd betűket, amikből hosszú hónapok munkája során jut el oda, hogy megtanul írni szavakat, mondatokat, később pedig szöveget alkot.
Mai világunkban számtalan helyen láthatjuk, hogy nem igazán fontos a kezünkből kiadott munka külalakja, a helyesírás, a központozás megfelelő ismerete, használata. Többször is olvashattuk már, hogy a kézírás, a helyesírás idejétmúlt dolog, miért nem térünk át a gépi, billentyűzetes írásra?
Sokkal egyszerűbb lenne?
Igen, de ne felejtsük el, hogy a kézírásnak különleges, jótékony hatása van az agyműködésre, személyiség-, kommunikáció-, térérzékelést fejlesztő szerepe van, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Mindezek miatt is kötelességünknek érezzük, hogy ápoljuk anyanyelvünket, megőrizzük helyesírásunkat.
A 4.-esek közül minden osztályból a legjobban helyesíró gyerekek vettek részt a versenyen.
Gratulálunk a helyezetteknek, és a versenyen részt vevő gyerekeknek:
Simon Noémi Letti, Rihász Mira, Tóth Ádám, Csordás Ármin, Gados Diána,
Benedek Éva, Czabai Fanni, Petrovszky András, Al-Zoubaidi Ádám, Rostás Viktória, Gulyás Kiara, Dóra Tamás, Jankó Attila
Március második hetében alsó tagozatos kisdiákjainknak lehetőségük nyílt egy kulturális, hagyományápoló programon részt venniük. A programnak a Fonó Budai Zeneház adott otthont, ahol az érdeklődő tanulók a rövid kultúrtörténeti áttekintés után, profi néptánc oktatók által betekintést nyertek a népi gyermekjáték és a néptánc világába. Ízelítőt kaptak a varázslatos népi kultúrából, hagyományainkból, örökségünkből. A program során főszerepet kapott a mozgás, a tánc, az önfeledt játék, a közösségi élmény megélése.
A néptánc és a népi gyermekjáték, a magyar népi kultúra részeként már egészen kisgyermekkorban közelebb viszi gyermekeinket hagyományaink, gyökereink megismeréséhez. Népi hangszereink, népviseleteink, népszokásaink megismerése mellett a néptánc számos előnnyel járhat. Jó hatással van társas kapcsolatainkra, fejleszti a testtartást, a testtudatot, a mozgáskoordinációt, a közösségépítés eszközeként formál, nevel.
Bízunk benne, ezzel a néptáncos ízelítővel sikerült örömet szereznünk a hozzánk járó diákoknak, és épp akkora örömmel, lelkesedéssel mesélnek majd otthon élményeikről, mint amekkorával készültünk erre a programra!
„A hagyományt nem ápolni kell, hiszen nem beteg, nem is őrizni, mert nem rab.
Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket.”
Sebő Ferenc
Figyelem, figyelem!
Közhírré tétetik
a farsangi ünnep
most elkezdődik.
Ide gyűjjön apraja, nagyja,
aki a maskarákat látni akarja!
Aki itt van, haza ne menjen,
aki nincs itt, az is megjelenjen!
Az idei tanévben bizonyára minden iskolában a korábbi évektől eltérően tartották meg a gyerekek által egyik legkedveltebb eseményt, a farsangot. A március 1-ig (Húshagyókeddig) tartó időszakot az általános iskolák többsége kisebb közösségekre, azaz csoportokra, osztályokra bontva tudta megszervezni.
Nem volt ez másként nálunk, a pilisi iskola Szabadság téri alsó tagozatában sem.
Nem kis kihívás volt lebonyolítani ezt a rendezvényt úgy, hogy abban legyen egy kis tanulás is – gondolunk itt népszokásaink, hagyományaink felelevenítésére, – és a gyerekek lehetőleg ki is tudjanak kapcsolódni ebben a néhány órában. Mégis úgy érezzük, sikeresen, a gyerekek megelégedésével telt el ez a nap.
Már reggel jelmezben érkezhettek a kis diákok. Az első órákban az osztályfőnökök által összeállított feladatokon keresztül emlékeztek meg a farsangi hagyományokról, melyek illeszkedtek az adott tanóra anyagához.
Ezt követően ki-ki a maga ötleteit bevetve kezdte meg az igazi bálozást. Volt osztály, ahol farsangi fánkevő verseny indult, volt, ahol tombolahúzás, s volt, ahol vidám vetélkedő színesítette a mókázást.
Nem maradhatott el a közös tánc, hisz ez a télűzés hagyományának alapvető programja, a bálozás legfontosabb eleme.
Ennek az időszaknak a lezárásában iskolánk napközisei vettek tevékenyen részt, hiszen a már megszokott módon idén is elégették a kiszebábot, igyekeztek elűzni a telet.
Bár nem a hosszú évek hagyományainak megfelelően sikerült idén megrendezni ezt a tavaszváró ünnepet, a rendezvény jól sikerült, és mindenki jól érezhette magát. Erről árulkodnak a képek is.
Koncertélmény a Csepiben
A Lázár Ervin-program 2019-ben azzal a céllal indult, hogy minden 1-8. évfolyamon tanuló gyermek olyan kulturális ismeretekre, élményekre tegyen szert, ami értékorientált, az európai – illetve a magyar hagyományok hordozója.
Lehetővé vált, hogy minden tanuló évente egyszer színházi, tánc, cirkuszi, komolyzenei, vagy muzeális élményekhez juthasson.
A Négy évszak címről azonnal Vivaldi jut az eszünkbe, de az évszakok olyan örök téma, amit az évszázadok során számos alkalommal újra és újra zenébe öntöttek. Többek között Astor Piazzolla argentin zeneszerző is. Más földrész, más kor, más kultúra, más félteke, még az évszakok is fordítva vannak.
De ahogy az évszakok váltják egymást s visszatérnek, kétszer mégsem pontosan ugyanúgy. Ez a két zene is más – más megfogalmazásban, mégis ugyanazokról az emberi érzésekről szól az évszakok változásaiba ágyazva. Nem is lehet másképp, hisz Antonio Vivaldi és Astor Piazzolla különböző kultúrák, más évszázad, eltérő stílus képviselői.
Mégis miért kerülhettek fel ugyanarra a zenei palettára?
Azért, mert valójában mindkét mű az emberi esendőségről és nagyságról, az érzelmek intenzitásáról, a harmónia örök kereséséről szól.
Ezt az érzést tapasztalhatták meg a 4.-es pilisi és a környékről érkezett tanulók is.
A hangversenyen a gyerekek megismerhették az olasz barokk zene hangzásvilágát Vivaldi: Négy évszak művének részletei alapján. Közvetlen zenei élményben részesülve élhették át, milyen egy jellegzetes zenei koncert, ahol felcsendülnek a hegedűk, a gordonka, a viola de gamba – a barokk zene egyik fő hangszere, – és a nagybőgő.
S átélhették milyen egy tangózenekar akusztikája, ha vonósok mellett megszólal a zongora és egy különleges argentin zeneszerszám is, ez a harmonikaszerű, különleges hangzásvilágú hangszer, a bandoneón.
Képtelenség volt választani e két teljesen különböző stílus között. Amikor a zenekar vezetője az előadás végén megkérdezte, kinek melyik stílus tetszett jobban, szinte fele-fele arányban lendültek a gyermeki kezek az egyik és a másik mű mellett szavazva.
Minket pedagógusokat pedig az töltött el örömmel, hogy ezen a délelőttön varázslatos zenei élménnyel gazdagodhattunk.
Akiknek az élményt köszönhettük:
Art’s Harmony Ensemble
Tango Harmony zenekar
« Előző 1 2 3 4 5 6 … 30 Következő »