A Madarak -Fák Hetének tapasztalatai, visszajelzései
Az iskolát a gyerekek iskolájává kell tenni ahhoz, hogy szeressék.
Ennek első, fontos alappillére a tevékenykedtetés. (Úgy, hogy mindenki számára sikerélményt nyújtson. Különböző korú, képességű gyerekeknek és a felnőtteknek is.)
Másik alappillér a közös tevékenység. (Közös feladatok megoldása, közös élmények szerzése.)
Harmadik alappillér a produktum előállítása, amiben láthatóan „én” is benne vagyok. (Tevékenyen részt venni valamilyen alkotó folyamatban és látni, kézzelfoghatóvá tenni annak végeredményét.)
Negyedik alappillér mindezt megmutatni – virtuálisan, kézzelfoghatóan, vagy legalább elbeszélés szintjén – azoknak, akik számomra fontosak.
Úgy érzem ezek az alapkövetelmények teljesültek a héten.
A délelőtti gyűjtő és különböző csoportmunkák lehetőséget adtak arra, hogy a gyerekek gyakorolják magukat a társas tevékenységekben.
Alkotásaik – a gyűjtőmunkából készült plakátok, a rajzok, a színezések, a megírt mesék -, kézzelfogható valóssággá váltak. Azok megtekinthetővé váltak mindenki számára az iskola kiállításán illetve az iskola honlapján.
Az iskolában zajló programok közül legkedveltebb a ragadozómadár bemutató volt, ami az élő madaraknak, a magas szintű szakmai előadásnak és az újdonság varázsának tudható be.(Megemlítem azért, hogy a többi program – megnyitó, szakköri kiállítás, sorverseny, gyűjtőmunka, projektzáró – kedveltségi mutatója is nagyon jó átlagban, egyenletes eloszlással jelent meg a tanulók visszajelzéseiben.)
Másik nagy élmény a Fülemülék éjszakája, amely rengeteg szülőt is megmozgatott. Ez a program minden bizonnyal az újszerűségével, (az esti időpont, az iskolán kívüliség stb…) nyerte el a részt vevők tetszését.
A szülői visszajelzések pozitív véleményeket tükröztek: „Örültem a rendezvénynek!” „Jól éreztem magam!” „Hasznosnak, érdekesnek találtam a programokat.”
Fejlesztendő terület, elérhetőbbé tenni magukat a kiállításokat. Erre konkrét szülői igény is jelentkezett .
Úgy vélem a kollégák körében jó visszajelzéseket kapott a témahét, élvezték azt, be tudtak kapcsolódni, és szerintük is képes volt teljesíteni azokat a pedagógiai elvárásokat, amelyeket támasztottunk a projekttel szemben. (Képes legyen fejleszteni a gyerekek egyéni képességeit, társas együttműködését, mindezt élvezetes, elfogadható formában.)
Ez a hét munkaközösséget jelentett a gyerekekkel, a pedagógusokkal, a
technikai dolgozókkal és a szülőkkel.
Köszönet…
…az iskola tanulóinak: A gyűjtőmunkáért, a kiállítási anyagok elkészítéséért, a kiállítások előkészítésében és megrendezésében vállalt szerepükért, a programokon való lelkes és fegyelmezett résztvételért, a műsorokon való szereplésért, lebonyolításért.
… a pedagógusoknak: A programok lebonyolításában, a problémák elrendezésében, a tanórai munkák irányításában, a szervezésben nyújtott segítségükért. (Fényképezéstől, a feladatok és gyűjtőmunkák, a programok levezénylésén keresztül a különböző tanácsokig, ötletekig bezárólag.)
… a technikai dolgozóknak: Hogy magukénak érezték az ügyet, segítettek és toleráltak sok mindent, bíztattak bennünket. (Pl.: a kiállításra felkutatott, kölcsönadott preparátumok, a takarítók és konyhások türelme, lelkesedése, elismerése.)
… a szülőknek: A kiállítási tárgyak adományozása, gyűjtő és pályázati munkákban való segítség, résztvétel a sétákon, túrákon, a gyerekek buzdítása, ösztönzése.
… az iskolavezetésnek: Rugalmassága, tevékeny segítsége, (feladatmásolások, nyomtatás), anyagi támogatása, (A megvalósításhoz szükséges anyagi eszközök kigazdálkodása, a „Segítünk” Alapítvány pályázati díjakhoz való hozzájárulása.),
Egészében véve a Madarak – Fák Hete című projekt úgy érzem hozta azokat a pedagógiai elvárásokat, amelyeket célkitűzéseinkben szerepeltettünk:
Lehetővé tette új ismeretek elsajátítását, élvezetes és hasznos programokat kínálva tanítási időben, iskolában és azon kívül is.
Lehetővé tette azt is, hogy bizonyos szinten bevonjuk a szülőket a tanulási folyamatba, és azt is, hogy az iskola tanulói tanárai egy célt érdekében lépjenek fel.
Ez a cél, egy olyan iskola megteremtése ahol kellemes benyomások érik mind a gyerekeket, mind a tanárokat. Egy olyan iskola ahová jó járni.
Úgy érzem, az öt éves fenntartási kötelezettség lehetővé teszi hogy, ezeket a projekteket finomítsuk, csiszolgassuk, iskolánk képére formáljuk, s ez által hagyománnyá tegyük.
Mindez erősen hozzájárul az iskola pedagógiai szemléletváltásához, és azt alkalmassá teszi a társadalmi kihívások megválaszolására.
Projektzáró
Május 17-e, kedd: „A madarak visszaszállnak” című kiállítás megnyitója, egyben a témahét lezárása. A kiállítás anyaga a hét közben, osztályonként gyűjtött és megfelelő formában bemutatott madarakról és fákról szól. Minden osztálynak két madár és egy fa fajról kellett képeket, adatokat gyűjteni, azt megfelelő módon prezentálni. Ezt a feladatot az osztályok remekül teljesítették, így a kiállítás napjára 16 fából és 32 madárfajból álló erdőt hoztak létre az iskola folyosóján. Így elvileg egy tanuló ezen a héten legalább két madár és egy fa fajt ismerhetett meg. De persze bízom benne, hogy társai, a kiállítások, a feladatok, a foglalkozások révén ennél sokkal többet. Amit pedig az ember megismer azt képes szeretni, és ha szereti, akkor óvja is. Ez volt egyik célja a Madarak és Fák Hetének. Másik nem titkolt célja, hogy ne csak a madarakat és fákat, hanem a foglalkozások során egymást is (tanuló –tanulót, szülő – iskolát, pedagógus – szülőt) megismerjük, megszeressük. Ezáltal magunkénak érezzük az iskolát. Ha pedig már magunkénak érezzük, akkor óvni, erősíteni, szépítgetni fogjuk azt.
Hétfő
Az 1- 2. évfolyam sorversenye került volna megrendezésre, de a rossz időjárás miatt azt szerdára toltuk át. A megmérettetésen megint szép számmal vettek részt a gyerekek. Hat, tizenegy fős vegyes csapatot sikerült alakítani. Ezeken a vetélkedőkön kiderült, hogy a vegyes csapatok indítása egyszerűbbé teszi a verseny lebonyolítását és humánusabbá magát a játékot. Így nem osztályok küzdenek egymás ellen, hanem az iskola tanulói versengenek egymással és tudnak örülni egymás sikereinek. (Hiszen mindegyik csapatba kerül egy-egy osztálytárs, barát és az ő sikerük, örömük a mi örömünk is.)
Másrészt, ha egy osztályból kevesebb gyerek jelenik meg, az elosztás során az egyenlőtlenségek megszűnnek. Ezen a versenyen is kiegyenlített volt a küzdelem. A fentebb felsorolt feladatok mellett találkozhattunk még pingvinjárással, mocsárjárással, kakasviadallal. A győzelmen az összegyűjtött pontok alapján a sasok és a vörösbegyek csapata osztozott. A szervezés és a kezdeti nehézségeket áthidaló remek lebonyolítás Andi néninek, Ági néninek és Timi néninek köszönhető.
Meseíró pályázat: Egyszer volt, hol nem volt egyszer egy öreg király . Ennek a királynak volt három fia.
Egyszer a király nagyon megbetegedett és ágynak esett.
Köré gyűltek a fiai, sőt az egész udvartartása és siratták . Mindenki úgy gondolta, hogy az öreg király hamarosan meghal.
De egyik reggel egy kismadár szállt az ablakára és csodálatos énekbe kezdett.
A király kinyitotta a szemét és így szólt:
– Ha én ennek a kismadárnak a húsából ehetnék, biztos meggyógyulnék!
Így kezdődik a mese. Ezt a mesét kellett a gyerekeknek folytatniuk a maguk elképzelése szerint. A leadási határidő 16 –a hétfő volt, de mivel a kihirdetés előtt kedden még 15 pályaművet adtak le így az elbírálást kinyújtottuk péntekig (május 20-ig). Összesen huszonöt pályamű érkezett, amelyeket egy négytagú felnőtt zsűri és napközis gyerekek véleménye alapján bíráltunk el. A felnőtt elemzési szempontok a következők voltak:
A mű legyen kerek, azaz legyen szép kibontakoztatása és legyen logikus befejezése.
A cselekménye legyen élvezetes, kreatív, ne sablonszerű.
Végül legyen a történet minél eredetibb, önálló alkotás. Emellett az se baj, ha valamilyen tanulsággal szolgál.
A gyerekek szempontja egyszerűbben megfogalmazható, tetszik, vagy nem.
Ezek alapján a három kiválasztott mese írója – Gábrisch Anita (4.c), Nagy Bernadett (3.a), Tóth Fruzsina (4.b) (Fruzsinát a gyerekek szavazatai juttatták az első három közé. Úgy is mondhatnánk közönségdíjas.) Ők kapták a „Segítünk” Alapítvány által felajánlott díjakat. (A szép kivitelű, gazdagon illusztrált Andersen nagy mesekönyvet.)
A zsűri külön díjjal – A szilvás gombóc című mesekönyv átadásával – jutalmazta még Földvárszki Ágota 4.a osztályos tanulót.
A győztes pályaművek a blog egyik – erre a célra kialakított – külön oldalán olvashatók.
Egyébként az összes mesét összetűzve, ötkötetes „mesekönyv” formájában tettük elérhetővé a többi tanuló számára.
Szombat
Reggel 9 órakor az estihez képest jóval kisebb létszámú, de ugyanolyan lelkes csapat gyűlt össze. Az esti útvonal a horgásztó és a mögötte elhúzódó égeres megkerülésével bővült. A gyönyörű mezei virágok között haladtunk el (réti boglárka, mezei zsálya, margaréta stb.), miközben fülemülék, erdei pintyek, kakukkok, sárgarigó, nádi rigó, seregély, zöld küllő, fakopáncs, vörösbegy hangját hallgathattuk. Megfigyeltünk egy egerészölyvfészket, kimúlt vakondot, gyepi békát és egy szétmarcangolt nyulat. Aki tudott, felmászott egy égerfára és belenézhetett egy – még üres – mesterséges bagoly odúba. A négyórás túra – amit eredetileg háromórásra terveztünk – sem tudta annyira kifárasztani a résztvevőket, hogy a séta végéig megszűnjön az állandó fogócska. (Hiába tavasz van!)
Péntek
Az est a fülemülék jegyében telt. 20 órakor népes csapat gyűlt össze az emeletes iskola háta mögött, hogy részt vegyen az újdonságként ható esti sétán. Kb.: 80 -100 résztvevő jelent meg a kiindulási ponton. Rövid ismertetőt tartottam a séta során esetlegesen elénk kerülő állatokról (Úgy, mint fülemüle, erdei fülesbagoly, lappantyú, denevérek és hát a kullancsok is.)
Ezután a vállalkozó kedvű embereket 3 csoportba próbáltuk osztani és kisebb időközöket hagyva elindultunk a Gerje irányába. A csoportok vezetésében Pálinkás Gyuri, Németh Tihamér és Gyurkity Katalin segítségét köszönhetem meg. Bár próbáltunk azonos iramban haladni és a távolságot tartani, mégis azért időközben történtek keveredések, lemorzsolódások, illetve voltak, akik utunk során csatlakoztak hozzánk. Úgy érzem az egész sétán így vagy úgy 120 – 130 ember vett részt. Ezek az adatok azt jelentik, hogy iskolai rendezvényünk – a szülők aktív részt vételének köszönhetően -, településszintűvé nőtte ki magát. Persze a magas létszámnak vannak hátrányai. Például azok, akik csendes madárdalos, tücsökciripeléses andalgásra vágytak „szakvezetés” mellett, azoknak csalódniuk kellett. Viszont azok a gyerekek, akik izgalmakat kerestek, nem csalódtak, mert ijesztgetéseikkel, sikongatásaikkal megteremtették ezt maguk számára. Legfontosabb tapasztalatom ezen a sétán, hogy egy időben két túrát kell szerveznünk, egy madarászosat az andalogni -, és egy bátorságpróbát a sikítozni vágyóknak.
Ezek ellenére azt hiszem a többség jól érezte magát és még fülemüléket is hallottunk énekelni.
« Előző
1
…
80
81
82
83
84
85
Következő »