Iskolánk – mint ahogy egy leendő öko iskolához illik -folyamatosan igyekszik olyan programokat szervezni, amelyek megerősítik a gyermekek természetszeretetét, felkeltik érdeklődésüket, elmélyítik felelősségtudatukat az őket körülvevő élő természettel szemben. Az elmúlt időszakból két ilyen jellegű eseményről számolhatunk be.
Az egyik, a január 8-i Új Évi túra a Gerje mentén, a másik egy vörös mókus letelepedése a Szabadság téri telephely udvarán.
A túrát Babicz Edina által vezetett 4-es túraszakkör kezdeményezte, amely kezdeményezéshez csatlakozott a Madárbarát szakkör és a 3. – 4. napközis csoport jó néhány tagja. A 25 fős csapat szánkókkal felszerelkezve vágott neki az expedíciónak.
Először a piac oldala felől érintettük a Gerjét, majd a Kereszthez mentünk, amely kiváló szánkózó dombnak ígérkezett. Szankózás után pezsgőbontással köszöntöttük az új esztendőt, majd tovább vonultunk, a horgásztó irányába.
Itt remek csúszkapályákra leltünk a befagyott hatalmas pocsolyákon. (A tóra természetesen sem most, sem máskor nem szabad rámenni csúszkálás, korcsolyázás céljából.) Miután kicsúszkáltuk magunkat tovább indultunk a láperdő mentén, ahol remekül ropogott talpunk alatt a hó és ahol remekül lehetett nyomokat olvasni.
Egy idő után a telepített erdők felé fordultunk és azokon keresztül tértünk vissza a már említett útvonalon. A végén még egy kis csúszkálás belefért a befagyott sekély Gerje patakon, majd délután négyre visszaértünk a Szabadság téri iskolához.
További fotók – ide kattintva – a fotóalbumban tekinthetők meg.
A mókusetetésről:
Mókuskánk novemberben látogatott meg először, majd a hideg beálltával többször is észleltük jelenlétét. Úgy gondoltuk, hogy segítünk neki a téli táplálék összegyűjtögetésében, így diókat helyeztünk ki. Mivel rendszeresen visszajárt, a Madárbarát szakkör tagjaival diótartókat helyeztünk ki és ennek köszönhetően a mókus udvarunkba szokott. Mára már fészket épített az egyik jegenyefa csúcsában és onnan jár le elemózsiáért az etetőkbe.
Szünetekben néha szórakoztatja a gyerekeket légtornász mutatványaival, s egyszer-egyszer diót is dobál le nekik. (Innen látszik milyen gondos kis állat a mókus.) A szakkör tagjaival, a Karcsi nevet adományoztuk neki utalva iskolánk névadójára. (Mivel a Misi Mókus név már foglalat, s lehet, hogy jogdíjas is.)
Reméljük Karcsi a mókus még sokáig marad vendége iskolánknak!
Igaz nem kimondottan szeretik a madarak a mókusokat, de ha már az idei madáretetés ilyen nehezen indul be, legalább addig mókust etetünk.
Természetesen a madarakra is gondolunk és folyamatosan etetjük őket mindegyik telephelyünkön.
A Kossuth úton még egy profi madárlest is készítettünk, ahonnan szezonban zavartalanul megfigyelhetők a madáretetők vendégei. Reméljük január folyamán a tavalyihoz hasonló létszámban fognak megjelenni az énekesmadarak etetőinknél.