Iskolai ünnepség a Kossuth telephelyen

Nem ijedünk meg egy kis esőtől, de nem ám! – gondolták az idei március 15.-i műsor szervezői, egészen hasonlóan az eredeti, 177 évvel ezelőtti pesti eseményekhez. Esőt jelez az időjárásjelentő az 5. órára? Akkor előrehozzuk a műsort a 3. órára! Már csak azért is meg lehetett ezt tenni, mert amúgy is ünneplőben járt-kelt az egész Kossuth telephely, kitűzott kokárdákkal zajlottak az órák és a technika is már reggel nyolctól várta az ünneplést. Így, ha nem is napsütésben, de stabilan esőmentes felhők alatt ünnepi zenére felvonult 35 ifjú pár, a férfiak mentében, a hölgyek pörgős szoknyában, mindnek büszke kokárda a szíve fölött. Ők a mi Kossuthos nyolcadikosaink, az egész évfolyam, akiknek köszönhetően ismét gyönyörű élményben részesült az egész telephely. A szavalatok, beszédek és táncok olyan összességében volt részünk, ami pont jó arányban hozta a megszokott és elvárt részeket (mint amikor Petőfi elszavalja a Nemzeti dalt) együtt az idei újdonságokkal, amilyen a táncos párok ünnepi fel- és levonulása volt, vagy a Himnusz és a Szózat önálló, gyermekhangokhoz természetesen illő éneklése vagy a verbunkos tánc. Mindez ráadásul kint a szabadban, az iskolai udvar adottságait jól kihasználva, így a félórás műsor még inkább fel tudta idézni az egykori eseményeket mindannyiunk számára.

Az egész telephely nevében köszönjük Jansik Ildikó, Csillóné Gál Zsuzsanna és Sándorné Szamos Zsuzsanna pedagógusoknak, akik kitalálták, begyakoroltatták és színre vitték a műsort! Köszönjük nekik a számos zenés próbát az udvaron a szünetekben, amelybe így bevonódhatott az egész iskola. Köszönjük az ötletességet, kitartást, bíztatást és jókedvet, ami végigkisérte az egész munkát!

Külön köszönet Jansik Tamásnak a hangszórók, mikrofonok, keverőpult és erősítők felállításáért, üzemeltetéséért – aki most is biztosította, hogy a sok munka eredményét teljes pompájában élvezhessük.

Ittzés Szilvia

A Városvezetés részéről idén is érkezett megkeresés iskolánk felé a Március 15-i műsorral kapcsolatban, de énekkar hiányában úgy éreztük, hogy csak iskolai kereteken belül tudunk megemlékezni Március 15-éről.