Csibeavató 2018. Szabadság tér

„Iskola
itt telik az ember kiskora (…)
itt hol a
bölcsesség permeteg rizspora
megköt a
kobakban ha el nem iszkola
fejted a
rejtélyt mit sokszor titkol a
kiskoma
elől az élet-iskola.”
 
Itt-ott sárgulnak már a lombok, hűvösebbek a reggelek, korábban sötétedik, lassan vége a gondtalan nyárnak. A bioritmusunk megváltozik: korábban kelünk, fekszünk, és újra felvesszük azt a lendületet, azt a feszesebb tempót, amit valamikor júniusban hagytunk magunk mögött. Minden felélénkül, ezáltal a frissesség és a tiszta lap érzése jellemzi az ősz kezdetét. A szeptember bizony egyenlő az iskolakezdéssel, a munkába való visszatéréssel a nyári pihenés után.

Szeptember a célkitűzés, az akaraterő hónapja, s különösen fontos hónap azoknak a családoknak az életében, ahol első osztályos gyermek él. Szélesre tárt kapukkal várják az iskolák diákjaikat, közöttük is leginkább az örök megújulást képviselő első osztályosokat. A „kis” ovisokból „nagy” iskolások lesznek.

Mégis, ez a tiszta lap, ez a nagy kezdet gyermeknek, szülőnek, pedagógusnak egyaránt okoz némi szorongást, de egyben sok örömöt is jelent!

2018. szeptember 26-a egy kissé hideg, de gyönyörűen verőfényes szerda délután. Helyszín az iskola tornaterme. Csibeavatóra gyűlnek össze a legapróbbak és a már „rutinos” másodikosok.

Az első osztályos kiscsibék izgatottan várakoznak a tornateremnél, a vendéglátó másodikosok, akik felavatják a kicsiket igazi Gubányis iskolásokká, még egy utolsó egyeztetésen vesznek részt. Mindjárt kezdődik a kicsiknek és szüleiknek oly nagy esemény, a Csibeavató. Ez után a délután után az elsősök „teljes jogú” tagjai lesznek intézményünknek ugyanúgy, mint ahogy régi szokás ez a gimnáziumokban, főiskolákon, egyetemeken, csak ott gólyabálnak hívják ezt az eseményt.

A pilisi iskola csibeavatóját sokan ismerik: akinek ide jár nagyobb gyermeke, az már átélte, részt vett rajta, de ha mégsem, biztosan hallott róla és örömmel várta fényképezőgépét feltöltve, vagy mobiltelefonját fotózás v. felvétel üzemmódra kapcsolva az idei csibeavatót, melyen gyermeke részt vehetett.

Eddig a pillanatig el kellett érni, ez a pillanat nem jött magától. Ezért az avatásért végig kellett járni az óvodáskort, sok-sok játékos utánzó tanuláson, élményen, fejlődésen kellett átmenni ahhoz, hogy most az iskola várja ezeket a kis elsősöket. Így álltak ott a szülők és gyerekek büszkén, akikben az óvodai ballagás és az iskolai évnyitó után most már végleg tudatosult: gyermekük is bekerült abba a hatalmas rendszerbe, amit oktatásnak, iskolának nevezünk. Nincs visszaút, itt helyt kell állni, itt részesének kell lenni a sokszor fárasztó és nehéznek tűnő hétköznapoknak.

De ezen a szerdán ünnepelni jöttek a gyerekek és szülők, ez a délután egy kedves és szeretetteljes programról szólt, aminek a vidámságról, a jókedvről és az el- és befogadásról kellett szólnia.

Volt itt minden, ami egy kis elsősnek tetszhetett: tánctanulás, éneklés, ünnepélyes avatás egy kis kitűző ajándékkal és még harapnivaló is akadt a másodikosok jóvoltából.

Mi van igazából ez mögött az esemény mögött azon túl, hogy kedves élmény volt az elsősöknek, büszke feladat volt a másodikosoknak?

Mit jelent ez nekünk, itt dolgozó tanító néniknek és bácsiknak, mi a valódi célunk, mi a motivációnk, nekünk, pedagógusoknak, akik a Gubányi Károly Általános Iskolában dolgozunk azzal, hogy egy ilyen vidám eseményre invitáljuk a gyerekeket és szülőket is?

Tudom, hogy sok szülőnek okozott az elmúlt években nagy dilemmát és fejtörést, hol lesz jó helyen a gyermekük, hová írassák be?

Nem titkolt célunk, hogy elmondhassuk: a pilisi gyerekek mindannyian, de legalább is nagy többségében a pilisi iskolába járnak! Tény legyen, hogy visszataláltak hozzánk gyermekközpontú és színvonalas programjaink miatt. Szeretnénk, ha megtalálnák a tanítás színvonalában is azt az elveszettnek hitt értékrendszert, ami megvan, él és működik most is iskolánkban!

Jó alakom volt ez a szerda délután a közösségépítésre, iskolánk gyermekbarát profiljának erősítésére. Jó volt látni az elsősök csillogó szemét, ahogy ünneplőbe öltözve megjelentek szüleik kíséretében, jó volt látni, hogy milyen izgalommal várták az avatást, ahol elmondhatták nevüket és fogadalmukat, majd jó volt látni, mikor önfeledten, megkönnyebbülve táncolhattak a nekik szóló dalokra, s utána részt vehettek a kis vendégségen.

Ugyanilyen felemelő érzés volt a másodikosoknak is az, hogy segíthettek a kicsiknek és tanítójuknak a feladatok szervezésében, érezhették osztályfőnökük feléjük áradó bizalmát, amiben benne volt, hogy ők már nagy sulisok, számíthatunk rájuk, sőt, rájuk lehet bízni a tőlük kisebbeket, és példák lehettek magatartásból, segítőkészségből a kicsik előtt! Nekik mindezek fontosak és építő jellegűek voltak! Oly nagy szeretettel és büszkén vállalt feladattudattal avatták fel az elsősöket, melyre biztosan nagyon jó a másodikos tanító néniknek is visszaemlékezni!

És nem utolsó sorban az elsősök szüleinek is jó lehetőség volt bekapcsolódni az új közösség életébe, látni gyermeküket az új osztályban, egy új feladathelyzetben. Bizonyára örömmel vették, hogy részesei lehettek ennek a délutánnak!

Kedves Olvasók!

Jövőre is lesz majd egy újabb iskolai év, s mi jövőre is ugyanolyan szeretettel fogjuk várni az akkori elsősöket! Az idei kiscsibékről addigra leválik már a tojáshéj, egy esztendővel bölcsebbek, okosabbak, a mi iskolai életünket, szabályainkat jól ismerő „öreg diákok” lesznek, akik szeretnék majd volt óvodás barátaikat, szomszédjaikat, ismerőseiket köszönteni, s szeretnék majd nekik is átadni azt a Gubányis kitűzőt, amilyet idén ők is kaptak!

Ebben bízunk mindannyian gyerekek, pedagógusok itt, a Gubányi Károly iskolában!

Kurucz Andrea

egy elsős tanító néni