A január közepe nedvesen, nyálkás hideggel köszöntött ránk. Beszorultunk a terembe. Hiányzott a Gerje.
A II-es Kakadu csoport és a III-as tanulószobai csoport összefogott. Vidáman emlékeztünk az őszi, napsütötte péntekekre, amikor szinte repült a természetbe a napközis csoport. A természetjárás nyugalommal, csendes beszélgetésekkel, horgászással, izgalmas felderítő-kalózossal, hangos labdázással, számháborúval telt. A természet magában is izgalmas mindannyiunk számára. Enged megismerni, szeretni. A jó levegő és mozgás boldoggá tesz és gondtalanná. Foglalkozásunk alatt tevékenységeinkre emlékeztünk és mindannyian úgy gondoltuk, legyen saját Gerjénk addig, míg nem lehetünk mi a Gerjéé. Négy csapatot alakítottunk, felosztottuk a feladatokat. Eljátszottunk 90 percet úgy, hogy észre sem vettük. Szórakoztunk, együttműködtünk, beszélgettünk, ötleteinket a megvalósítás során megosztottuk.
Az elkészült tereputánzó 4 tálca egyéni kialakítású, mégis egység, melyet a Gerje-patak köt össze.
Csodás színfolt a napköziben. Minden gyermek szeretettel néz rá minden nap, hiszen saját keze munkája tekint vissza rá, és maga a vágy, a természet felé.
Herczeg Zoltánné