Október 8-án az ÉFOÉSZ és a Fővárosi Állat-és Növénykert szervezésében 20 tanulónkkal ingyenesen látogathattuk meg az állatkertet.
Reggel 8:00-kor pontos indulás a Kossuth iskola elől. Ismertettük, hogy az ÉFOÉSZ és a Fővárosi Állat-és Növénykert ezen a napon szervezi közösen a Sérült Gyermekek Napját, így felhívtuk diákjaink figyelmét ennek fontosságára és az ezzel kapcsolatos humánus magatartásra. Zökkenőmentes utazásunk után következett a kissé nehézkes bejutás az Állatkert területére.
Sajnos az óriási tömeg borította az egészcsoportos, megfigyelési szempontokkal ellátott sétatervünket, így az orángután együttes megtekintése után 3 csapatra bontva indultunk felfedező körutunkra.
A vízilónál megállva ismertettem a házirendet, itt találtunk egy talpaltnyi szabad területet először, hogy ezt megtegyem, majd mivel mi sokkal-sokkal kíváncsibbak lettünk volna az állatra, mint ő ránk, pár perc felesleges várakozás után indultunk is tovább.
A szurikáták következtek, akiktől végre megkaptuk a várva várt odafigyelést, kíváncsian jöttek oda egytől egyig, mondanom sem kell, a gyerekek legnagyobb örömére.
Az Elefántházat csak kívülről érintettük, de még elkaptunk egy-két elefántpillantást, mielőtt ők is elég gyorsan faképnél hagytak minket.
A zebrák szerencsére elég aktívak voltak, a Szavannakifutónál óriási sikert arattak a kerítésen is kihajoló zsiráfok, még a legkisebbet is volt lehetőségünk megcsodálni, bár őt kicsit távolabbról. A Szavannaházban két kedves dolgozó segítségével sikerült testközelbe hozni az élőlényeket a Tapizoo asztalnál. Láthattunk oroszlán és varacskos disznó koponyát, zebrabőrt, teknőspáncélokat és zsiráfcsontot. A kicsik lenyűgözve hallgatták a kiállított tárgyakhoz fűzött érdekes ismertetőket.
Madagaszkárházi látogatásunk sem volt túl sikeres, a gyűrűsfarkú makikat csak az információs táblán nézegethettük, sejtésem szerint épp ebédidőben érkezhettünk hozzájuk.
A Mérgesház megtekintése után aztán egyenes út vezetett át az Állatsimogatóhoz, amit demokratikus úton megszavazhattak a kis nebulók.
Útközben persze a borjúfókák víz alatti megfigyelését sem hagyhattuk ki, és ajándékokkal is gazdagodhattak a Ceglédi Mozgáskorlátozottak Egyesületének köszönhetően.
Aztán a várva várt simogatónál több időt sikerült eltöltenünk szerencsére, amiért a kecskék is nagyon hálásak voltak a maguk – kissé tolakodó, bújós mindent felfaló – módján.
Az alpakák elzárt területen voltak, őket így csak messziről tudtuk megcsodálni.
A demokráciánk másik vívmánya, a játszótér lett. Ez az idő szűke miatt rövidre sikeredett élmény teli túránk idilli lezárásnak bizonyult.
Hazafelé a buszon megbeszéltük, hogy mindenki megörökítheti a számára legkedvesebb emléket bármilyen eljárással készített rajz illetve festmény formájában, melyet egy kiállítás keretein belül tervezünk majd bemutatni. Innentől nincs más hátra csak várni a szebbnél szebb pályaművek beérkezését.
Rihász Judit