Bemutató óra

 

Március 29-én a 2.c osztályfőnöke – Villandné Pintér Judit – bemutató órát tartott  szövegértés – szövegalkotás témakörben, amely a TÁMOP, „A” típusú oktatási programjának Beszéd – VIII. 3-as modulján alapult.

 

Az óra célja szókincsbővítés, együttműködő készség alakítása, kommunikációs készségfejlesztés, olvasástechnika-, szövegelemzés gyakorlása, nyelvtan és helyesírás gyakorlása volt.(Modulkapcsolódási pont: beszédművelés, szókincsfejlesztés)

 

         Az óra bevezető része frontális formában zajlott, bár a gyerekek már csoportokba rendeződve foglalták el helyüket.

Ebben a szakaszban az osztály az előző órákon tanultakat elevenítette fel, illetve az óra menetével ismerkedett.

 

         Az óra fő részében először a tanító ismertette az olvasmányt. (A három kismalac és a farkas)

Ezután a gyerekek is elolvasták a szöveget, majd az ismeretlen szavakat beszélték meg.

A következők szakaszban a csoportok az előre – borítékokban – kiosztott feladatokat olvasták el, értelmezték, majd oldották meg. Ehhez a csapatok egy időkeretet kaptak.

A feladatok a következőek voltak:

„H” csoport: – Események időrendbe állítása vázlatpontok alapján

„Á” csoport: – A mese szereplőinek kikeresése szókártyákból

„Z” csoport: – Egy meserészlet szavait kellett időrendbe helyezni

„A” csoport: – Mondatokba nem illő szavak kiválasztása

„K” csoport: – Mondatok kiegészítése a szöveg segítségével

 

A csoportokról:

         Minden hét elején – a hetet indító beszélgető kör során – a gyerekek tanulócsoportjait sorsolás útján szervezik. Így véletlenszerűen alakulnak ki gyengébb, erősebb vagy éppen átlagos csoportok. A tanító néni ennek megfelelően szervezi a feladatok kiosztását. A jó feladatok megoldásával a gyerekek pontokat szereznek, amelyeket a hét utolsó napján összegeznek. A győztes csapat tagjai egy-egy ötössel gazdagodnak. A gyerekek választhatnak, hogy ezt az érdemjegyet nyelvtan, vagy olvasás tantárgyhoz írják be nekik. A pontszámok alapján a csoportok tudják, hogy teljesítettek a héten. (Persze ezt alátámasztják a pénteki értékelő megbeszélések is.) Az egyéni értékelést a győztes csoport tagjai úgy végzik el, hogy a csoportjuk legtevékenyebb tagjának ajánlják fel hétvégére az osztály kabalaállatkáját, Dr. Hertelendit a medvét.

         Persze a magyar órákon a gyerekek nem csak csoportban dolgoznak, hanem egyénileg is és a számonkérés is gyakran egyéni módon történik.

Ezeknek a módszereknek a megfelelő keverése, variálása teremti meg azt az egészséges egyensúlyt, amelyben a gyerek érzi egyéni képességeit, de ugyanakkor képes lesz megtanulni a csoportban való együttműködést is.

         A modulokba rendezett és feldolgozásra kerülő témák több óra anyagát képezik, ezért ehhez a témához szerveződik maga a tanulás környezet is.

 Jelen esetben a modul témája a család – a lakóhely. Ezért adják ki a csoport betűjelei a házak mozaik szót.

         A csoportmunka során a gyerekeket manuálisan is foglalkoztatják, amikor ollóval, papírral, ragasztóval, csomagolópapír segítségével készítik el reprezentációjukat.

 

Az óra fő részének utolsó szakaszában a gyerekek az így elkészített táblaképet viszik ki és ismertetik társaik előtt, majd azt az osztály közösen ellenőrzi.

A befejező részben a tanítónő értékeli az órai munkát és ismerteti a házi feladatot.

 

 A tanítási óra után megrendezett tanári konzultáción elhangzottakat tömören összefoglalom:

 

         A tanító pedagógus tapasztalata erről a módszerről a következő:

 A modulok miatt nagyon sokrétű a feladat, amely komoly felkészülést és háttérmunkát igényel. Hétfőtől péntekig  össze kell álljon egy kép az adott témakörben, miközben a részfeladatokkal is végezniük kell.

Mivel a kompetencia követelményeit négy év alatt kell teljesíteni, a haladási tempót a tanító határozza meg. Viszont a négy éven belül nehéz mihez igazodni. Segítség lehetne a pedagógusok számára egy útmutató a feldolgozandó témákhoz. Most év közben szinte napról napra változtatniuk kell a terveken.

 Segítség lenne továbbra, ha létezne egy szöveglista, amelyből választhatnak a modulokhoz. A rendelhető tankönyvek közül két ismeretterjesztő könyvet választottak ugyan, de ezek nem elégítik ki teljesen az elvárásokat.

  Ezen kívül ecsetelte a már említett csoportválasztási módszert és az értékelést.

Beszélt még arról is, hogy egyenlőre nem jelöl ki csoportfelelősöket, mivel a gyerekekben még nem alakult ki megfelelően a felelősség megosztás tudata. Most csak egy-egy szóvivő van a csapatokban. Úgy látja, hogy a gyengébb képességű tanulók jól teljesítenek, de az erősebbek közül van aki elviszi a csoportot.

 

A kollégák hozzászólásaiból a következő szűrhető le:

         Az órát pörgősnek, tartalmasnak látták. Megfelelő volt a frontális és a csoportmunka aránya. A gyerekek aktívak voltak és nagytöbbségük élvezte a tanítást. Közreműködőek és a feladatokat jól oldották meg.

 Voltak ugyan, akik megpróbáltak a csoport mögé bújni, de a kolléganő őket is feladathelyzetbe tudta hozni. Figyelem fenntartás egész óra alatt jól működött.

 Nem csak a gyerekek, de a megfigyelőtanárok is jól érezték magukat.

 

Véleményük magáról a programról – és általában az új kezdeményezésekről -, hogy legjobb, ha szerves fejlődés eredménye képen jönnek létre, nem pedig felsőszintű rendeletek alapján.

Fontos, hogy a pedagógus aki alkalmazza az új módszert magáénak érezze azt, ő válassza. Ebbe rendkívül nagy szerepe van a személyiségének és az eddigi tapasztalatoknak. (Ezért nehezebb egy idősebb tanerőnek elfogadni az új módszereket.)

Fontos lenne továbbá az is, hogy egy-egy ilyen kezdeményezés ne haljon el a felső tagozatba lépéssel, hanem ott is ezek az osztályok ilyen módszerekkel tanulhassanak tovább. Jó volna megnyújtani a kifutási időt nyolcadikig, vagy egészen a középiskola végéig.

Emellett a siker eléréséhez szükséges a komplexitás, ami felsőben megszűnik. De sokszor az is kevés lenne hozzá, ha a teljes komplexitás az együttműködő szülői háttér hiányzik.

 

Végül, hagy fűzzem ide szubjektív véleményemet:

      Én az óra levezetését nagyon alaposnak, jól szervezettnek találtam.

Úgy érzem, a gyerekeknek szükségük van az ilyen tevékenykedtető, érdekes, élményekkel teli órákra, ahol az igazi élményt nem a különböző magas nívójú tanári segédeszközök adják, hanem az együttműködés öröme. (Tanár-diák és diák-diák.)

 

      A bemutató óra második részét – a tanári konzultációt -, szintén nagyon hasznosnak tartom, mivel konkrét szakmai dolgokról történt eszmecsere. Ez pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy az iskola fejlődjön, képes legyen válaszolni ennek a változókornak a kihívásaira.

 

                                                                                                                  Szamosfalvi Attila

                                                                                                                      szakmai vezető