Búcsúzunk

c0f1d23dbae1f16a2610044128690a96
Mindig ott van a miért.

Ez a legfájdalmasabb kérdés, amit az ember fel tud tenni magának.

Ahogy nincs minden mondat után írásjel, úgy nincs minden kérdésre válasz sem. Vagy ha meg is kapjuk, nem biztos, hogy úgy, és akkor, ahogy várjuk.

 Elveszítettük egy munkatársunkat, Ocztos Károlyt, iskolánk karbantartóját.

  1. novembere óta dolgozott nálunk. Ebben a több mint 3 évben bizton számíthattunk rá mindenben.

Ő volt az a halkszavú, csendes ember, akit az évszakok már korán az iskola udvarán találtak. Hol levélsepregetés, hol hóeltakarítás közben ébredt rá a reggel.

Ő volt az, akinek nem kellett szólni tavasszal és nyáron sem, ha az iskolai kertben szomjaztak a virágok. Lehetett bármilyen iskolaszünet, karantén vagy vakáció, két gondos kéz akkor is ügyelt rájuk.

Ő volt az, aki legjobb tudása szerint, két keze munkájával tette meg azt, amit rábíztak. Gondoskodott környezetünk rendjéről, iskolánk környékének és belső állagának megőrzésről.

Ő volt az, aki láthatatlanul a háttérben végezte hétköznapi teendőit az itt tanuló gyerekekért és az iskolában dolgozókért.

Teherbírása, odafigyelése, tisztelete és alázata a rábízott feladatok iránt most pótolhatatlannak tűnik.

Számíthattunk rá.

Számíthattunk, és ez most megszűnt.

Köszönettel és hálával a szívünkben búcsúzunk tőle!

Nyugodjon békében!